Din culisele Negativescu: De ce alegem filmul și printul argentic în era digitală – Interviu cu Tomi Borza
Share
Recent, am avut o discuție amplă despre filozofia din spatele proiectului Negativescu. Interviul a fost realizat de Medgyesfalvi Róbert și atinge puncte esențiale pentru oricine este curios de ce, într-o lume a pixelilor infiniți, mai alegem să lucrăm cu substanțe chimice și procese fizice.
Esența fotografiei: De la documentar la experiența analogică
1. Care a fost momentul sau experiența care te-a făcut să iei pentru prima dată în mână o cameră pe film?
Prima dată am ținut un aparat analog pe la 2-3 ani — erau camerele vechi ale tatălui meu — dar atunci nu știam ce înseamnă să fotografiezi. Cred că prima rolă am tras-o pe la 14-15 ani. Momentul în care lucrurile au devenit serioase a fost legat de parcursul meu profesional. Activând intens în zona de fotografie documentară, politică și comercială, am ajuns la o anumită saturație de digital. Călătoream mult, iar cerința de a livra fotografii instantaneu m-a obosit.
Când voiam să fotografiez pentru mine, nu mai simțeam nevoia să pun mâna pe aparatul digital; îmi dădea senzația că sunt la muncă. Acum vreo 4 ani am decis să revin la film. Pe atunci, în Oradea nu mai exista nimeni care să developeze film, așa că a trebuit să învăț procesul de la zero. Filmul este ceva ce poți ține în mână, ceva ce rămâne cu tine fizic.
2. La ce nivel practici fotografia analogică în prezent?
Din perspectivă artistică, am avut fotografii analogice expuse în galerii de artă contemporană și le și vând ca obiecte de colecție. Realizez printuri argentice (pe bază de gelatină de argint), adică printuri făcute manual la aparatul de mărit în camera obscură. Deși fotografia digitală rămâne baza mea profesională, fotografia pe film a început să genereze venituri și să devină o extensie importantă a muncii mele artistice.
Rebeliunea conștientă și valoarea negativului
3. Crezi că fotografia pe film este o rebeliune a Generației Z împotriva lumii digitale?
Părerea mea este că da. În contextul în care Inteligența Artificială poate genera imagini, iar fotografia digitală tindă să fie perfectă, sterilă și curată, dar deseori lipsită de mesaj, oamenii simt nevoia să revină la ceva tactil. Există mai multe aspecte: ai doar 24 sau 36 de poziții, ceea ce te obligă să gândești mai mult. Te încetinește sau te accelerează, depinde pe cine întrebi. Are o „greutate” proprie pentru că nu ai un card SD pe care să tragi mii de cadre. Te face un fotograf mai bun, iar negativul este unic — este o bucată de realitate care nu poate fi clonată identic.
4. Ce te motivează să alegi filmul în epoca digitală? (Nostalgie, autenticitate, provocare?)
Simt că nu mai sunt sluga algoritmului. Când fotografiez pe film, developez singur și măresc pe hârtie. Este procesul cel mai pur, care necesită multă cunoaștere tehnică, dar rezultatul este unul pe care o imprimantă digitală nu îl va putea oferi niciodată. Fotografia capătă valoare — nu doar esențială, ci și materială, prin faptul că numărul de exemplare este limitat. Chiar dacă scanezi negativul, procesul rămâne ancorat în realitatea fizică.
Tehnica și disciplina vizuală
5. Mai folosești aparatul digital pe lângă cel analogic?
Cu cât observi mai mult, cu atât vezi mai multe cadre. Mentalitatea „slow” de la analog m-a ajutat enorm să mă dezvolt și în digital. Merg mereu cu camera la gât, fără capac pe obiectiv, gata de acțiune. Dacă studiezi istoria fotografiei și înțelegi procesele clasice, munca ta profesională devine mult mai valoroasă. Analogul este mai aproape de sufletul meu pentru că oferă un rezultat palpabil, nu doar un șir de 0 și 1 pe un disc SSD.
6. Ce te învață o cameră analogică și una digitală nu poate?
Te învață bazele. Aparatele moderne sunt foarte ușor de folosit, dar mulți utilizatori nu mai înțeleg conceptele fundamentale. De când produc conținut educativ, am observat că mulți nu știu diferența tehnică dintre 1/125 și 1/250 sau ce înseamnă cu adevărat f/4 vs f/5.6. Dacă înveți pe un aparat vechi, mecanic, vei înțelege fizica luminii și vei stăpâni mult mai bine orice echipament digital ulterior.
7. Consideri fotografiile pe film mai „artistice”?
O fotografie nu este „bună” doar datorită mediumului pe care e trasă. Mai întâi analizăm viziunea și efortul fotografului. Îmi place ideea lui Roland Barthes: dacă ai studium (pregătire), vei înțelege punctum-ul (detaliul care te frapează). Alegerea filmului este subiectivă, dar într-o comparație directă între o imagine digitală și una analogică identică, probabil o voi alege pe cea pe film pentru profunzimea și textura sa.
Procesul creativ: De la developare la Instagram
8. Îți developezi singur fotografiile sau le trimiți la laborator?
Îmi developez singur toate fotografiile. Controlul procesului chimic este esențial pentru mine.
9. De ce crezi că estetica analogică este atât de populară pe Instagram?
Filtrele digitale mimează trei direcții mari: alb-negru (care vine de la cristalele de argint ale filmului clasic), culorile saturate (specifice diapozitivelor) și tonurile pastelate (specifice anumitor negative color). Toate aceste „look-uri” au apărut din dorința de a diferenția fotografiile digitale. Estetica analogică este atemporală; o fotografie pe film va arăta „fresh” și peste 30 de ani, spre deosebire de editările digitale care se demodează repede.
10. Dacă nu ar exista rețelele sociale, ai mai fotografia pe film?
Da, pentru că iubesc procesul în sine. Îmi place să trag câteva role fără să mă gândesc la feedback-ul imediat. Știu că tehnic totul este în regulă pentru că stăpânesc procesul, chiar și atunci când fotografiez fără exponometru cu o cameră pur mecanică.
O scurtă explicație: Ce este un Print Argentic?
Poate ai auzit de "Silver Gelatin Print". Pe românește, îi spunem print argentic. Spre deosebire de pozele scoase la imprimantă cu cerneală, printul argentic este o reacție chimică pură:
Imaginea este proiectată prin negativ pe o hârtie specială care conține cristale de argint. Apoi, în camera obscură, hârtia trece prin tăvi cu substanțe chimice. Argintul reacționează la lumină și „înnegrește” hârtia exact acolo unde trebuie, creând nuanțe de gri și negru de o profunzime incredibilă. Este o fotografie făcută din metal prețios, care poate rezista peste 100 de ani fără să se decoloreze.
Vezi textul original în limba maghiară / Eredeti magyar szöveg
Interjú - Borza Tamás (Készítette: Medgyesfalvi Róbert)
1. Mi volt az a konkrét pillanat vagy élmény, ami miatt először a kezedbe vettél egy filmes kamerát? Honnan hallottál erről?
Analóg kamerát először 2-3 éves koromban tartottam a kezemben. Apunak a régi filmes kameráit, de nem kezdtem el fotózni. Azt hiszem, az első filmemet olyan 14-15 évesen lőttem el. Aztán mikor egy kicsit bedurvult a helyzet, az amiatt volt, mert én a dokumentarista, politikai és kereskedelmi fotózás területén dolgoztam mint fényképész... Sokat mászkáltam az országban, és egyik pillanatról a másikra kellenek a fotók, amiből egy kicsit elegem lett. Amikor fotózni akartam, nem jött, hogy a digitális gépet kézbe vegyem, mert olyan érzést keltett bennem, hogy dolgozok. 3-4 éve kezdtem filmre fotózni. Akkor még senki nem hívott elő filmet Nagyváradon, ezért megkellett tanulnom. A film egy olyan dolog, amit kézben tudsz tartani és megmarad neked.
2. Milyen szinten folytatod az analóg fotográfiát?
Ha művészeti szempontból nézzük, akkor nekem ugye kortárs galériákban volt analóg kiállított fényképem és árulom is őket, eladtam zselatinos ezüst printeket, tehát nagyítógéppel készített printeket. Nem mondhatom, hogy ebből megélek, mert még nem, de amúgy igen, professzionálisan fotózok digitális géppel és filmre meg inkább magamnak fotózok, pedig már abból is jön egy kicsit a pénz.
3. Szerinted az analóg fotózás egyfajta tudatos lázadás a Z generáció részéről a modern digitális világ ellen?
Az én véleményem az, hogy igen. Tehát a mesterséges intelligenciával képeket lehet generálni, a digitális fotózás tökéletesen steril, tiszta és szép de nem mond semmit, akkor persze, hogy az emberek egy kicsit lázadnak és visszatérnek a filmre. De viszont több aspektusa van ennek a dolognak, mert ugye, csak 24 vagy 36 fotód van, jobban át kell gondold, lelassít vagy felgyorsít, attól függ, kit kérdezel. De van egy súlya is ennek, mert ugye nincs egy SD-kártya, amire 1000 fotót készíthetsz. Jobb fotóssá tesz, de van benne lázadás is. Viszont ismerek egy világhírű fotóst, aki Magnum fotós, és még mindig filmre fotózik. Nem azért, mert lázad, hanem, mert egyedi. Egy fénykép negatívja is egyedi, nem lehet lemásolni, az a valóság.
4. Mi motivál, hogy digitális korban filmre fotózz? (nosztalgia, hitelesség, kihívás, egyediség, művészibb)
Úgy érzem, nem vagyok az algoritmus szolgája. Én filmre fotóztam, előhívtam és papírra nagyítottam. Ez a legpuritánabb dolog, itt nagyon sok technikai tudásod kell legyen, de az eredmény az olyan, amit egy digitális nyomtató soha nem tudna biztosítani. Ez egy külön világ, ahol a fényképnek értéke van. Nem csak eszmei értéke, hanem az is, hogy limitált számú példány létezik belőle és ez sokat számít. Viszont hogyha szkennelsz, akkor már féldigitális a folyamat, de neked még mindig megvan az eredeti negatívod.
5. Az analóg fényképezőgép mellett használsz digitális gépet is?
Minél többet látsz, sétálsz és érdeklődsz, annál több fényképet fogsz látni. Azzal a lelassított módú analóg fotózással rengeteget lehet fejlődni, amit én úgy csinálok, hogy mindig a nyakamban van a gépem, és mindig be van kapcsolva, standby-on, nincs rajta kupak, amikor érzem, felviszem a szememhez és fotózok. Tulajdonképpen ez segített nekem sok területen. Hogyha tanulod a fényképészet és ismered a történetét, tudod, milyen művészek voltak, sokat segít a munkában. Az analóg az a szívemhez egy kicsit közelebb áll, mert én abba beletudok adni mindent és a végén kézzelfogható eredményem lesz belőle, nem csak egy sor, ami egyesekből és nullásokból áll az SSD-n vagy a hardon. Ez a mentalitás, amit felhasználsz analóg fotózásnál, sokat segít digitális fotózásban is.
6. Szerinted mire tanít meg egy analóg fényképezőgép, amire digitális gép nem?
A modern digitális gépeket nagyon könnyű használni. Ez egy nagyon jó dolog. Azt vettem észre, hogy sokan nem ismerik az alapfogalmakat, főleg amióta edukativ tartalmakat gyártok, nagyon sokan nem ismerik azt, hogy például mi a különbség 1/125 és az 1/250 között, vagy mi a különbség f4 és f5.6 között. A modern generáció nem tudja, hogy miért 1/125 és nem 1/250. Azt tudják, hogy az elsőnél kicsit elmozdulhat a kép, az utóbbinál már nagyon megfagyasztja a mozgást. Tehát nem tudják a különbségeket a beállítások között, ami alap fotográfia. Ha megtanulsz egy régebbi gépen fotózni, akkor érteni fogod ezeket a különbségeket, és sokkal jobban fogod tudni kezelni a digitális gépet is ezután. Viszont fontos, hogy ne állj meg a tanulással, másképp ugyan azon a szinten maradsz sok ideig és nem fejlődsz csak azt hiszed magadról, hogy nagyon jó vagy.
7. Művészibbnek tartod a filmre készült fotókat?
Ha van egy jó projekted vagy egy jó ötleted, annak szerintem imperatív az, hogy filmre vagy digitálisra készíted, azért, mert egy jó fotó az nem a médium miatt jó. Először a fotós effortját és szemlélet módját kell elemezni. Roland Barthes mondta ezt a legjobban: ha van studiumod, akkor érted a punctumot. Tehát hogyha fel vagy készülve, akkor érteni fogod a fényképet. Nem attól művészi egy fotó, hogy filmre vagy digitálisra készült. Ez egy szubjektív döntés, viszont hogyha van egy tökéletes fotó, ugyanaz filmen és digitálisan is, akkor valószínűleg a filmeset fogom választani.
8. Saját magadnak hívod elő a fotóidat vagy másokra bízod?
Saját magamnak hívom elő a fotóimat.
9. Szerinted miért van az, hogy az Instagramon az analóg fotók (vagy az azt utánzó filterek) ennyire népszerűek?
A filtereket, három nagy irányzatra bontanám a digitális fotóban. A fekete-fehér, a színes, ami hasonlít a diafilmekre és a pasztell színek, amik egyes negatív filmekre emlékeztetnek. A fekete-fehér a filmből jött, ugye az ezüst-halogenid kristályok alkották az első fényképeket, és a legelsőt 1826-ban készítették. A diafilmekről azt kell tudni, hogy ezek nagyon szaturáltak, nagyon technikai színük van, kíválóan reprodukálnak minden árnyalatot és túlszaturálják. Ha megnézzük a 2000-es évek elejét, nagyon színes világ volt, pont azért, mert mindenki diapozitívra fotózott. Tehát az összes Instagram filter, amiket kitaláltak, azért volt, hogy a digitális fotókat megkülönböztessék a többi fotós munkáitól, ebből az irányból indult mindegyik. A legízlésesebb editek digitálisan is ezeket a színeket másolják. Példaként hogyha megnézzük a fekete-fehér, kicsit pasztell vagy nagyon színes fotókat, azok nem mennek ki a divatból soha. Tehát azok mindig frissnek tűnnek.
10. Ha nem létezne közösségi média akkor is fotóznál filmre?
Igen, mert szeretek ezzel foglalkozni. Szeretek ellőni 5-6 filmtekercset, és nem arra gondolni, hogy milyen fotók lesznek, hanem ellövöm, tudom, hogy technikailag rendben van, mert ugye fotótechnikát tudok, és a 36 képkockából mindig tökéletesen van exponálva minden darab, még hogyha fénymérő nélkül is fotózok és mechanikus kamerával.
